Rosszkedünk tele jövend. Rossz napok járnak rám. A múlt héten Miskolcon jártam, s bár vadászni is akartam, de egyszer sem került sor rá, etetni etettem a vadat, de golyót már nem kaptak, csak szemes takarmányt. Mert pl. egyik etetés alkalmával defektet kapott a kocsim, és mikor cseréltem a kereket, levetettem a zöld mellényem,( benne péztárca, minden irat) és valószínűleg az ebben az évszakban szokatlanul zöld fűbe tettem... zöld a zöldön alig észrevehető... és ott felejtettem a mellényem. Abban pedig mindenem: összes pénzem... kivételesen, s pechemre éppen volt nálam kb. 60 ezer, mert csekkeket akartam befizetni... meg a személyi igazolványom, taj kártyám... utóbbi véletlenül éppen érvényes volt, mert mostanában színészi munkával is vert a sors (igen, ez kesernyés öngúny)... meg a jogosítvány, meg a forgalmi, utazási kedvezmény a mávtól - tudod Barátom, ez az a cég, ahonnan hetente letartóztattak valakit - ezen kívül lakcímkártya, mellékesen az olvasó szemüvegem, tehát olvasni sem leszek képes... Ezen kívül a tárcámban volt még az évek óta nem használt újságírói igazolványom, amit a Nimródtól kaptam, anno, amikor még beszélő viszonyban voltam velük... és aminek utoljára akkor vettem hasznát, mikor Kanadába érkezve a Bevándorlási Hivatal hivatalnoka megkérdezte: milyen célból kívánok országukba lépni, akkor azt válaszoltam: könyvet szeretnék írni Kanadáról. Mire a hivatalnok kérdezi: miként bizonyítható, hogy literátor vagyok? Mire előhúztam az említett igazolványt, rajta név, meg a Press jelzés, jól láthatóan, pirossal... A hivatalnok meggyőzve érezte magát, és udvarias mosollyal azt mondta: üdvözöljük önt Kanadában. Nos, a Kanadáról szóló könyv még várat magára, mert előtte egy korábbi könyvemet kéne gondoztatnom... (meg a gyakran kicsorduló könnyeimet elfolytanom), tehát a Színésznőt szerettem megjelenése még akadályokba ütközik.
No, hát ez történt Barátom, mióta utoljára jelentkeztem. Semmivé lettem ismét. Nem bizonyítható a létezésem. Személyem személyi nélkül csak sötét árny. "Tárca nélküli..."... mi is, nem miniszter, hanem... igen: lúzer lettem. Ha egy rendőr igazoltatna, akkor arcába röhögve azt mondanám ismét: nincs személyim. Elveszett. Személyem nem azonosítható. És ön, biztos úr, hogyan bízonyítja, hogy nem volt ott, akkor 2006 október 23.-án?? Azonosíthatatlanul. He? Ja, hogy önnek nincs bizonyítási kötelezettsége, sem felelőssége, csak nekem...?!
És röhögve ott hagynám. S ő csak állna, fából készült kabátjában, ostobán önkényes fapofával... vagy utánam eredve megverne... bármit tehetne velem, mert védekezni nem lenne semmi kedvem. Üdv. : Calvero, a földinkívüli azonosíthatatlan trágy... vagy tárgy... csak egy szócsere, semmi más.
