Odakint édes-bús őszi idő, nézem az balakon át az esőszürke fellegeket, aztán tekintetem átsiklik a kiterített nagy farkasom bőrére, és emlékeimen ismét átfut az a kanadai reggel, amikor ugyanilyen hűvüs volt a lesen, mint amilyen odakint lehet most, és amikor megjelent a farkas a medvedög közelében és szaglászni kezdett, miközben én célba vettem, lőttem, és a farkas körbeforogva mardosta a testébe hatoló golyó helyét, aztán bevonszolta magát a fenyvesbe, ott találtam rá fél óra türelmi idő után. De szép emlék...!
Ma már véget ért az ünneplés, remélem, hogy "felszabadult" hazánk hamarosan fejlődésnek indul, az eddig ellopott pénzek ezen túl új utakra, egészségügyre, tanügyre s egyéb nemes szélokra fordulnak, megkezdődik az elszámoltatás, gyéefet, gergényit pórázon vezetik el, halasi ellen eljárás indul, és a kinevezésének lejárta előtt kiakolbólintják a miskolcirszínházból... és így tovább a megtisztulás felé, mint mikor egy gennyes kelést metszenek fel éles szikével, úgy tisztulnak meg a sebek, nem csak a kórházakban, hanem minden arra méltó helyen... és a 8 év alatt szerzett lelki sebek is begyógyulnak. Úgy legyen.
Ma ennyi voltam, higgadtan s jókedvűen, de most pár napig valóban hallgatok. Calvero
