Kedves Barátom, kényszer tört rám, hogy szóljak hozzád, hogy elmondjam: már nem érzem magam üldözött vadnak, hogy társam van már a társtalanságban, nem Miskolcon, távol attól, és a szeretett Bükkömtől, de kezdek megbarátkozni ezzel, a sokáig elképzelhetetlennek vélt helyzettel.
A jövő pénteken lesz a Sose halunk meg bemutatója a budapesti Kincsem Parkban, sok macera és szar helyzet volt közben, de erről egy szót se... szerintem siker lesz.
Indián lány kedvesemmel voltunk Montenegróban... mert kiderült, a tavalyi vevő elállt a vásárlástól, s mivel kedvesem megszerette ezt a civilizációtól fertőzetlen helyet, úgy gondoljuk, nem is adjuk el. Visszafelé megálltunk Mokra Gorában, Kusturicánál aludtunk, és megbeszéltük vele, hogy jövő nyáron ott fogunk összeházasodni, az ő kápolnájában, pravoszláv pappal, miközben mindketten katolikus keresztségben születtünk. Ha van Isten, elnézi nekünk e vallási renegátságot... ha meg nincs, úgyis mindegy. Woody Alan mondta: Isten úgy tudna jelet adni számára, ha egy nagyobb összeget utalna át a számlájára. Én nem vagyok ilyen cinikus, még csak ateista sem vagyok, csak kétkedő. Mert ha az embert Isten saját képére teremtette/másolta, akkor ő is olyan. Milyen? Hát, mint gyéef, meg gergényi: megveszegethető gaz ember, korrupt, mint benedekfülöp, sértődékeny, mint az őzszakértő farkasdénes (aki benedek által letiltatott a nimródban), szóval Isten elvtárs, nagyon elbasztad, hogy az embert ilyen formában alkottad, nem beszélve arról a bizonyos oldalborda "műtétről", Isten, te szervkereskedő vagy: kivettél a paradicsom bizniszben utazó őstermelőből egy szervet, és jó áron eladtad. Ebből lett a nő. Legalábbis az ostobábbja.
No. Istenkáromlásból ennyi is sok. Amúgy egy szavam sem lehet az öreg szakállasra, eddig nem bántottuk egymást, igaz, nem is nagyon jártunk egymás birodalmában: én templomban ritkán (esküvő, elhalt apám miséje...), ő meg kocsmában aligha.
