Több, mint egy hete történt az eset, de kerültem, hogy Stohl Andrisról szóljak. Tizenéve barátok vagyunk, sokszor vadásztunk együtt különböző pagonyokban, és nagyon szerettem a társaságát. Kitünő vadász, fél szavakból is értettük egymást, s jókat röhögtünk bor mellett - jelenlétemben sosem drogozott, talán mert tudta: rosszmagam hagyományos kocsmatöltelék vagyok, a drog világa nekem csak ritka kaland, amikor, mint tavasszal a medve, nagyritkán füvezek... (Utoljára Kanadában történt ez, Ontarióban, egy magyar emigráns kínálására). Aztán, vagy 3 hete felhívtam Bandit, s olyan pökhendien beszélt velem, hogy dühömben a földhöz vágtam a telefont (tanúm is van erre), de előtte azt mondtam neki, hogy ha ilyen modorban akarsz velem viselkedni, akkor átmeneti időre függesszük fel a barátságunkat. "Ma bemutatóm van a Nemzetiben", mondta hasonló hangnemben, amivel egyből igazolta durvaságát, hogy be van baszva, és ezért beszél így velem. No, valljuk be, én is sokszor voltam durva és igazságalan vele, ez már elkerülhetetlen, ha két szenvedélyes ember arra vetemedik, hogy barátságot köt. Azóta egyszer hívtam telefonon: éppen az egyik sérülttel tárgyalt, nem volt rám ideje.
Visszetért a hitem a színészek becsületességében, amikor hallottam, hogy két színész is visszautasította, hogy átvegye Bandi szerepét a Tűzvonalban. Kettejük közül Nagy Ervint személyesen ismerem: remek színész - ezek szerint becsületes, szolidáris és együttérző is.
Bandi, tudom: aki jó helyzetben van annak számtalan barát nő az oldalán, mint fán az élősködő fagyöngy. És aki bajban van, annak barátai felszívódnak, eltünnek, alkalmasint átmennek az utca túloldalára. Tapasztalatból tudom ezt. De te, amíg élek, mindíg jöhetsz hozzám vadászni, remek vadászmesterünk sompálinkával kínál majd... se ezzel egyidőben kicsavarjuk kezedből a slusszkulcsot!, és józan sofőrrel szállítunk haza. Várunk a Bükkben, mert a barátaid vagyunk.
