Nem Barátom, nincsenek illúzióim. És a mai s tegnapi jegyzetemhez csak halkan fűzném hozzá, hogy a kitüntetettekkel semmi bajom, Lovassival sem: megnyerte, hadd vigye, vegye-vigye... ahogy egy számomra kedves ember mondotta volt...

Kitüntetést visszautasítani hülyeség. Még ha mocskos, tolvaj kezekből is kerül hozzád. Talán még kezet is kell fogni azokkal a politikus mocskokkal. Legfeljebb a hátad mögött, egy fertőtlenítő kendővel letörlöd kezedről mancsának bűzös váladékét, mint háuárd hjúz. A pettyes hiúz.

Blaksó kolléga hibázott. Át kellet volna tavaly vennie. Patetikus póz volt, hiszen tudhatta: ahogy változik a széljárás, úgyis ő lesz az első... Voltak kollégák, akik szoptak is érte, hogy megkapják, alföldirobikat szoptak és más buzeránsokat. Nem nemi vonzalomból, hanem karrierből. Utána persze nagy turhákat köptek a vécékagylóba, és talán bánták is... de megkapták... a magukét. Másik kolléganő azt híresztelte, hogy rákos beteg, és ha most nem, akkor... Megkapta. Ma is él. Hála Istennek.

Szóval kitüntetést visszautasítani marhaság. Úgy kell élni, hogy sohasem kaphasd meg...!