S tényleg utószor, és már szót sem ejtve arról a válási szappanoperáról, melynek minden szereplője sebektől vérzik... de még nem írták meg az utolsó epizódot. Csak annyit, maradva a szappanopera hasonlatánál, hogy ha a 123. részben valaki szeretőként kerül be a történetbe, akkor dramaturgiai törvényszerűség, hogy a 3345. részben másik szerető kerül képbe.
Inkább arról, hogy elmozdult a színészi pályám a magam juttatta holtpontról. Főszerepet kaptam Békéscsabán, s nem is akár hogy. ( Békéscsaba békés város , jó arcú félszlovákok, és jó indulatú magyarok egyvelege, nyugalmasan unalmas város...) Hogy egyik szavam a másikba öltsem, történt egyszer, vagy 3 hete, hogy felhívtak, hogy lenne egy szerep, a rendőr, Az elveszett levél című vígjátékban. Örültem, hát hogyne, az én helyzetemben... de azt is tudtam: ha egy darabban a szerepnek nem neve van, hanem foglalkozása, az nem jót jelent, azt álltalában a szereposztási lista alján kell keresni. (szakács, kovács, első őr, első alabárdos... van rosszabb is: második őr, második alabárdos... de ezt már mondtam) No, megérkeztem Csabára, igazgató meglátott, "gyere be már vártunk, bemutatlak a rendezőnek..." Leültünk az irodában, a rendező kérdezi, meddig voltam Kanadában (mármint, mennyit voltam a szakmától távol, nem sorvadtak-e el a színészi eszközeim... gondolom, kérdése ezt kóstolgatta...) Mondtam, hogy mi volt, hogy leégett a szálloda, s ezért idő előtt, satöbbi... Erre odaforul a tolmácshoz (román a rendező), majd az igazgatóhoz, hogy inkább egy nagyobb szerepet kellene ennek a pasinak adni...
'zmeg, csak néztem. Erre a kezembe nyomják a szövegkönyvet, és azt mondják, hogy akkor nem a rendőr, hanem az XY. OK, mondom, és kimentem az irodából. Belenézek a szereposztási listába: fölülről a harmadik szerep. De várjál, ez még semmi!
Elkezdődött az un. olvasó próba, ami nem abból állt ám, ahogy egyébként, hogy felolvassuk a darabot... Dehogy, a rendező "castingolt". Mindenkivel olvastatott pár oldalt a darabból, aztán néhány instrukció után mégegyszer elolvastatta ugyanazt... Ne folytassam. Végül elérkezett az immár végleges szereposztás felolvasása... s ott már a főszerep neve mellett hangzott el a nevem, ami a lista legtetején van. Előtte még epizód, a próba végén főszerep. Nem, ne hidd Barátom, hogy ezzel azt akartam mondani, hogy én, 'zmeg a dekurvajó színész, aki a castigon aztán megmutatta... Nem. Csak az a szerep - gondolták tán - jól áll majd nekem. A prefektus, aki a felettese nejét dugja titokban... Ez lesz a szerepem. A többi rajtam (is) áll majd, hogy mit tudok abból csinálni.
No. És Koltai Robi is hívott, hogy a nyáron a Sose halunk meg színpadi változatában számít rám.
Novemberig - úgy tűnik - lesz munkám. Igaz, nem otthon, a szeretett Miskolcon... de ennek is eljön majd az ideje. Egy-két éven belül...
Ihaj-tyuhaj! Sose halunk meg! Üdv. Calvero, az elpusztíthatatlan
