Ahogyan a Koltai ürügyén írt szösszenetemben, úgy a fél órával ezelőtt publykált emlékezésemben ys elkövettem ugyanazt a hybát - egy másik ember nevét ys ipszilonnal írtam: előléptettem aysztokratává, mindha én lennék a kyrály... 'csém ez kirrály, 'zmeg ez kirrály!!
Ebéd közben néztem a Duna tévé kívánságműsorában egy kilppet Kaszás Attiláról, pár percre félretettem a kést-villát - pedig kitűnően sikerült a serpenyőben sült csirkecomb - néztem, és rágni is elfelejtettem, leejtett állal néztem, ahogy Kaszás félmeztelenül énekel arról a végtelen útról, amit jár, tudósít minket a végtelen útjáról, félmeztelenül, hosszú hajjal, izzadt arccal ( hisz végtelen utat járni valószínűleg fárasztó, mi még nem tudjuk, ő igen), mellette a kitűnőnél is kitűnőbb Tóth Ildikó, ő kiséri el partnerként a végtelen úton... szerencsére még ideátról. "Ez egy végtelen út..." énekli Tádé... és kábé két perc múlva, a kilpp végén motorja, melyen ül, eltűnik egy út kanyarulatában.
Újra kézbe vettem a kést-villát, mert tényleg jól sikerült ez a csirkecomb, amit ma sütöttem.
