Jó lenne rendelkeznem annyi türelemmel, hogy ne sürgetne annyira a közlési vágy, s legalább egyszer visszaolvasnám a publikálandó jegyzeteimet, s akkor nem maradna írásaimban annyi melléütött betű, egyéb íráshiba. De hol van már a türelem, nyugalom, meg a tavalyi hó... mely már szeptemberben lehullva meglepett, azon az albertai farkasüvöltéses éjjelen!
Korán elhalt színészkollégáimról emlékeztem tegnap, meg persze Hofiról, aki szintén fájdalmasan korán aludt el, "tele bőrőndökkel távozott", ahogy Bartók mondta a halála előtt. És emlékszem Bubikra Pistára is. Nagyon szerettem bika-konokságát. Szintén egy több napos vadászaton történt, hogy Stohllal egy vadászházban költöttük el ebédünket, aztán Bandi ebéd után lefeküdt aludni, én meg a helyi vendéglátóink társaságában kvaterkáztam, amikor esemes érkezett: meghalt Bubik. Rögtön felálltam az asztaltól, és bementem Bandi szobájába: nagy baj van, meghalt a Bubik!, mondtam, és bármennyire férfiatlan dolog, heves zokogásba törtem ki. Stohl, álmából felriadva bambán nézett rám darabig, aztán nevetni kezdett, és azt mondta: te balfasz!, hát engem akarsz szívatni, Bobik nem egy létező személy, az csak egy szerep a Három nővérből, ráadásul meg sem jelenik a színen, csak beszél róla Natasa, hogy "jaj, csak meg ne haljon Bobik..." Mire pedig én néztem rá, mint ama ifjú marha (focista) az új kapusra. És akkor esett le, hogy ő Bubikot Bobiknak értette, és így csúszott össze fejében a képzelet s a valóság. A helyzet annyira groteszk volt és tragikomikus, hogy a zokogásom ellenállhatatlan nevetésbe váltott, s azt mondtam Stohlnak, hogy én nem BOBIK-ról beszéltem, hiszen az csak egy szerep... BUBIK PISTA viszont élő személy... volt, egészen tegnap estig, amikor egy autóbalesetben életét vesztette. És mikor Stohl fejében rend teremtődött, s megértette a féreértést, ugyanolyan zokogásba tört ki, mint pár perccel korábban én, miközben bennem még mindig harcolt a zokogás, és a tévedés felett való megállíthatalan nevetés. (De a legjobbízűen Bubik nevethetett odafent, hogy ti szegények odalent...!)
No. Hát így. Holnap majd egy másik, fiatalon megszökött színészzseniről mesélek, kinek szétpattant az agya, ama rengeteg sunyi aljasság láttán, amit maga körül látott. ( A kórisme egyéni vélemény, nem orvosi, vagy boncnoki diagnózis.)
