Időzzünk még kicsit annál a tegnapi témánál. Emlékeztető: a Múlt-kor műsorban Fedák Sári élete, aki amúgy se hal se hús színésznő lehetett, mert nem volt szép, énekelni sem tudott, egyénisége mégis olyan hatással volt a nézőkre, hogy a "Nemzet Csalogánya" megszólítást érdemelte ki, bizonyára teljes joggal, és Ady is verset írt hozzá. És volt a másik Sári, Fedák barátnője, akit a takarékos szóhasználat érdekében csak rongynak neveztem előző jegyzetemben. Fedák csak úgy vállalt szerepet, hogy az a rongy is játszik benne, mert úgy gondolta, a barátság erre kötelezi ( persze akkor még nem tudhatta, hogy ronggyal barátkozik, meg azt sem, hogy színészek közt nincs olyan, hogy barátság) . No, aztán jött az a hamis vád, Fedák picsánrúgva, kiüldözve a juhszélre... honnan levelet írt annak a barátnőjének vélt rongynak - aki pedig a levéllel egyenesen a béemre ment: itt a cím a borítékon elvtársak, ezen lehet letartóztatni. Az Újszövetség óta semmit sem változott az ember, a júdáscsók ugyanolyan nyálasan undorító, mint volt kétezervalahány esztendővel ezelőtt.
Pár év után vissza akarták hívni a pályára Fedákot, Szendrő József szerepet kínált neki... de ekkor a másik rongy, H.H. fúrta meg, kiről később azt mondta Szinetár a növendékeinek ( Sz. rendezte a híres Csárdáskirálynőt), hogy egyetlen tiszta hangja sem volt, hamisan édelegte végig az életét. Visszavonták Fedák szerepét, Nyáregyházán éldegélt, és szavahihető tanúk szerint nyilvánosház működtetésével akarta a megélhetését biztosítani, de a hatalom ezt sem engedélyezte. Aztán a házát is elvették, otthonából a helyi TSZ irodája lett, őt egy faluszéli kunyhóba üldözték... Miközben a rongyok rázták a rongyot odafent a színpadon. Mindezt nem az ujjamból szoptam: a Múlt-kor műsorából tudom (kivéve a Szinetár emlékezést, mert azt első kézből, egyik volt növendékétől).
