Ilyen idő volt, 1o centis hó, - 1o, mikor október közepén eljöttem Albertából. Ahol eddig jártam, mindenhova visszavágytam később, oda nem. Tegnap kiültem disznólesre, 6 körül oda is jött a kan, rossz széllel érkezett, dühösen fújt, elment. Tegnep ő nyert.

S emlékszem, negyedszázaddal ezelőtt milyen szenvedéllyel eredtem nyomába friss havon a vadkanoknak. Addig mentem a nyomán, míg a vackán meg nem leptem. Egyszer el is tévedtem a Duna ártéren, ami nem volt olyan életveszélyes éltévedés, mint idén, Ontarióban, csak éppen egy fegyelmit kaptam érte. Aznap este volt ugyanis a szilveszteri rádiókabaré nyilvános felvétele az újvidéki M stúdóban, telt ház előtt, de aznap reggel friss hó esett, s én nem bírtam magammal. A gáton hagytam a kocsit, és nyomába eredtem egy vadkannak. Órák hosszáig követtem a havon a nyomokat, cikk-cakkban, sűrűben-sásoban, és a korán s észrevétlen rám telepedő  ködös téli estében eltévedtem. 5 órakor besötétedett. Szerencsére nálam volt az elemlámpám. Végül is a saját nyomomon mentem vissza a kocsihoz, de ekkor már fél 7 volt, és 7-kor kezdődött a felvétel. Fél óra múlva értem a stúdió elé, melynek nem volt külön művészbejárója, áttörtem magam a nyitásra várakozó közönségen - bocsánat, szabad lesz! De az öltönyöm, cipőm otthon, s nincs idő hazamenni. Izzadt vadászruhában, sáros csizmában álltam a szmokingos, nagyestélyis kollégák mellett. Dehogy akartam én bárkit is provokálni! Mert hogy az igazgató azzal vádolt masnap. Hogy provokáltam a közönséget. Mire azt mondtam, hogy a rádióban majd úgyse látják, milyen ruhában vagyok... Erre káromkodott egyet az igazgató, és adott egy fegyelmit. Ez 1985-ben volt.

Más: A tizenöt éves kislányommal elolvastattam a "megdugós, nunás" emlékezésemet, s nem állt meg a növésben, utána is osztályelső maradt, kiemelkedően teljesített balettból, nem lett kábszeres, és prostitúcóra sincs fogékonysága. De vannak, kik a "zippzár" szótól is elpirulnak, mert arra gondolnak, ami mögötte van... Mint egy Frej-dosszié paródiában.