A tegnap írt paródiámat a hatás érdekében szándékosan egy erőltetett analógiára építettem. Nehezen is társítható egy fedél alá a két világ. A vadászat szenvedély, szakma, hobbi, vasárnapi elfoglaltság, húsvadászok esetében a betevő...Kinek-kinek mi.  De azt ne kérdezt tőlem, hogy a homoszexualitás mi (kik szeretik "melegeknek" nevezni magukat, szívük joga rá) mert azt nem tudom... Szerintem sem betegség. De... szóval nem tudom, nem ismerem azt a világot, s tudtommal nem is nagyon van átfedés a két világ között, vagy legalalábbis én nem találkoztam olyan vadásszal, még ha előltöltős puskával is vadászott, aki emígy "hátultöltős" lett volna. Amit írtam, nem is a melegfelvonulásról szólt, mert úgyse megyek el megnézni, pláne nem megdobálni őket, tőlem vonulgathatnak le-föl napestig. Azért írtam, mert engem is legalább annyi sérelem ért vadász mivoltom mián, hogy: "ártatlan állatokat gyilkolsz...", meg hogy "bezzeg a nyúlnak nincs puskája, nem lő vissza..." satöbbi. Mégsem szerveztem tiltakozó felvonulást. Csak csendben rosszul esett. Azok a pozőr állatvédők pedig, kiket említettem, állati nagy együttérzéssel emelnek keblükre egy ( amúgy valóban szánandó) kóbor kutyát... s aztán érzéketlenül mennek el a kukák mellett csendben éhendöglő embertársuk mellett. Vegyük tudomásul egyszer s mindenkorra: minden igazi vadász természetbarát. Te meg légy állatbarát, melléktevékenységül, ha akarsz, homoszexuális is... (Felhíom a figyelmet: egyszer sem írtam le, hogy buzi!) De ha csak e kettő közül vászathatsz, szerintem légy emberbarát...

Annyiban viszont az analógia mégis megáll, hogy a szóban forgó mindkét hajlam az ösztönök ősvadonjában bújkál, onnan kerül elő, néha az illető számára is váratlanul, mint nagyanyám birsalmaillatú komódjából a rég ottfelejtett holmik.