Igen, kedves önjelölt személyi kontrollom, ki zsandarki hevülettel rántottál kardot, s keltél az unalmas torontóiak védelmére, igen, az egy halott város, az élet itt van kint Goodwood ban, meg Richmond Hill ben, ahol régebbi s újabb barátaim élnek emberhez méltó életet: a tanyáik kis tavak s erdők mellett, hol a mondóka szerint nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni, de hát az együtt jár a vidéki életformával, akárcsak a favágás utáni derékfájás... a házak közelében istálók, tágas karámok, benne élénk s kiváncsi lovak toporognak, mindenhonnan fűrész hangja szól, biztositandó a téli meleget. A nyirkos kanadai égen mindig elhúz néhény csapat vadlúd, nem olyan számban, mint Albertában, de még mindig több, mint amit másfelé láttam. Akivel eddig újonnan megismerkedtem, mind magyarok voltak, s mind kint laktak olyan távolságban Torontótol, hogy ne érezzék a hullaszagot. Tegnap pl. Lőrincék voltak Tamáséknál vacsorán. Lőrinc buddhista egyetemen tanit, köldökig érő szakáll fedi sztoikus mosolyát, hófehér haja gumival összefogva...a felesége pszichológiai tréningeket tart, ahol az ember tudattalanját hozza felszinre. Előző este mi voltunk vendégségben Tömöriéknél, szintén pedagógus család, a férj hallgatagon szemlélődő, de mindig figyel, s ha valami szellemesség kerül a beszéd sodrába, jó helyen nevet...A feleség ellentmondásos, mert gyors beszéde alig tudja követni fürge gondolkodását... s minent tud a magyarországi bulvárhirekből, mert előfizetője a Kiskegyednek, s más hasonló lapoknak. Igen, kedves emberbarátom, Totontó halott város. Mert bár semmi okom szeretni Budapestet, de annak legalább van történelme, s még Demszki sem tudta kiölni belőle a lelket.