Riportok a kanadai vadonból

Iszonyu lassan mulik az ido. Mintha a kinti faggyal az ido is megmerevedett volna. All minden. Nappal neha olvad, ilyenkor potyogni kezdenek a kalibam ereszerol a jegcsapok; olyan hangon szolnak, mint mikor elpattan egy karcsu pezsgospohar. Ha idesut a nap, kirakom a szeket, s nezelodom. Ilyenkor nem erzem magam maganyosnak. Vegulis az ember egesz eleteben arra a vegso, nagy maganyra edzi magat... Amikor mar csak tenmagad vagy, s a Fennvalo... Lassuk Uram, mire megyunk ketten...! Az egbolt, a levego is ures, alig latni ragadozomadarakat, pedig azelott mindig itt suhogtak. Csak 2 feherfeju retisast lattam tegnap, a szemettelepre menve, meg 2 feherfarku unot, le is fenykepeztem oket. A masik 2 feherfarkut pedig a kalibam ajtajabol fotoztam le; idejottek a kertbe, s a ho alol kotorjak ki a repcet, meg a fuvet. Vadlud is alig van. Kisebb csapatok neman huznak, semmi ihaj-tyuhaj gilinggalang. Se hollokorrogas. Megfagyott az elet Keg Riverben. Ejszakankent - 10 ala megy; ilyenkor neha kimegyek a haz ele, s fulelek, de nem hallok farkasuvoltest. Mindet csak nem irtottam ki... A boss delutanonkent elmegy a gyermekeivel feherfarkura vadaszni, mar 1 hete minden nap, de semmi. Pedig abbol is van boven... A gyerekekkel kapcsolatban ki kell javitsam a kb. 2 honappal ezelott irt bejegyzesemet, miszerint 2 fiu lenne. Tevedtem, az egyik lany. De nagyon fius. A fiu meg nagyon lanyos. Kedves, jopofa sracok, birom oket, plane amikor festekpatronnak haborut vivnak egymassal, s az egesz erdo szines toluk. A lany egyebkent jobban lo, a multkor, innen az ut mellol, 150m.-rol buktatott fel a 30-30-as kengyelkulcsosaval egy coyote-ot, hogy csak ugy szallt a szore...