Sokszor eszembe jut a megerkezesem napja. A tornac korul sepregettem, utana elvittem a seprot a helyere, a haz moge, s akkor egy medvenyomot lattam. Ujsagolom a boss-nak, mire o blazirt arccal; az a medve szinte minden reggel idejon a szemeteshez... majd szunetet sem hagyva azt mondja, pontosabban kerdezi: brumm? Eloszor nem ertettem. Most mi van, ismereteben szineszi kepessegeimnek, azt varja tolem, hogy allathangokat utanozzak...? Csak alltam tatott szajjal. Erre a boss megint, turelemetlenebbul: brumm?! Jo, gondoltam, igy en is tudok brummogni, s melyen s rekedten felmordultam: brruummm!! Ekkor meg a boss ejtette le az allat, mint aki meghibbant. De en nem ertem be a hangutanzas felszines eszkozeivel; lomha mozgast imitalva eljatszottam a medve jarasat, s kozben egyre csak brummogtam, majd terdre ereszkedve maszkaltam a fuvon, aztan hirtelen felegyenesedtem; olyan hirtelen, hogy a boss riadtan lepett hatra, a markomat medvekarmokka alakitva vicsorogva ismetelgettem; brumm, brumm, brumm...! Aztan egyszer megakadt a szemem a boss-on, aki meg mindig ejtett allal, tatott szajjal figyelte tevekenykedesemet. S akkor lealltam. Ereztem ,hogy itt valami felreertes lehet. Zavartan kohintve leporoltam a terdemet... Mire a boss halkabban: broom? Hova tetted a seprut...?
2009.10.12. 01:48 calvero56
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr151443923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szívós 2009.10.12. 11:07:55
Hát igen a véredbe van a szinészet Most, hogy van egy kis időd,nyomozol ahóban?Érdekelne a kintmaradt gabonára rájárnak-e a szarvasok,medvék?
Komlósi 2009.10.12. 17:44:39
Tiszteletem innen a messzi Miskolcról.
Egyszer megkérdezte tőlem egy közös barátunk,hogy hallottam e,mekkora medvét lőtt a Laci??
Mondom nem nem hallottam,de milyen Laci?
-Jaaaaaj hát te is tudod,a Földi Laci...
És már tudtam is,a válaszom pedig nemleges volt.
így kezdődött a hosszú keresgélésem a neten,mire ide keveredtem,de sikerült,és megérte.Eléggé olvasmányosra sikeredett a blog,gratulálok hozzá.Élvezet olvasni:)
Lacibá,mert nekem még bőven bácsi a Laci,biztos látott már,csak nem hiszem,hogy emlékszik rám.Párszor volt alkalmunk összefutni,hol télen a Galya-tetőn futottunk össze tacskóm sétáltatása közben(csak utólag tudtam meg kivel futottam össze),hol pedig a már említett közös barátom társaságát keresve találkoztam önnel.Fen a galyán a Laci bácsié az a takaros kis aprócska házikó,minek oldalán egy(talán) másod füves bika kiskoponyája díszeleg,és a ház mellet lefelé a völgy felé jóó partos telek nyúlik le.
A már sokad íziglen emlegetett közös barátunknak is szolgált rövid ideig menedékül az a hétvégi "kuripintyó".
Ha ezt most olvassa,gondolom javában jár az agya,ki lehet az a közös ismerős..de leginkább csak privátban említeném meg a nevét,ha ad egy elérhetőséget,amin el tudom küldeni a levet, de talán már tudja is ki az:)
Szeretnék még gratulálni a sok megfeszített munka mellett sikeresen meglőtt vadakhoz,és az átélt élményekhez.
Majd a barátunknak is beszámolok,tudja csak meg ő is miként alakul a sorsa olyan k.rva messze!
üdvözlettel R. Dániel
És nem mellesleg szart a tarisznyába a továbbiakban..
Egyszer megkérdezte tőlem egy közös barátunk,hogy hallottam e,mekkora medvét lőtt a Laci??
Mondom nem nem hallottam,de milyen Laci?
-Jaaaaaj hát te is tudod,a Földi Laci...
És már tudtam is,a válaszom pedig nemleges volt.
így kezdődött a hosszú keresgélésem a neten,mire ide keveredtem,de sikerült,és megérte.Eléggé olvasmányosra sikeredett a blog,gratulálok hozzá.Élvezet olvasni:)
Lacibá,mert nekem még bőven bácsi a Laci,biztos látott már,csak nem hiszem,hogy emlékszik rám.Párszor volt alkalmunk összefutni,hol télen a Galya-tetőn futottunk össze tacskóm sétáltatása közben(csak utólag tudtam meg kivel futottam össze),hol pedig a már említett közös barátom társaságát keresve találkoztam önnel.Fen a galyán a Laci bácsié az a takaros kis aprócska házikó,minek oldalán egy(talán) másod füves bika kiskoponyája díszeleg,és a ház mellet lefelé a völgy felé jóó partos telek nyúlik le.
A már sokad íziglen emlegetett közös barátunknak is szolgált rövid ideig menedékül az a hétvégi "kuripintyó".
Ha ezt most olvassa,gondolom javában jár az agya,ki lehet az a közös ismerős..de leginkább csak privátban említeném meg a nevét,ha ad egy elérhetőséget,amin el tudom küldeni a levet, de talán már tudja is ki az:)
Szeretnék még gratulálni a sok megfeszített munka mellett sikeresen meglőtt vadakhoz,és az átélt élményekhez.
Majd a barátunknak is beszámolok,tudja csak meg ő is miként alakul a sorsa olyan k.rva messze!
üdvözlettel R. Dániel
És nem mellesleg szart a tarisznyába a továbbiakban..
emberbarat 2009.10.12. 18:35:31
Calvero!
Meddig írod a blogod? Ameddig Albertában vagy?
Visszatérve a korábbi gondolataidhoz, szerintem nem tudnád feladni a színészetet, ez valami MÁS megnyilvánulása az embernek...egy olyan különleges képesség, amivel valaki vagy születik vagy nem. Igazán megtanulni nem lehet, belülről kell jönnie. Ismert színésznőnk Papadimitriu Athina szerelme is tönkre ment, mert nem tudott a színpadról lemondani. Lehetsz tehát Te jó erdész vagy vadász,de nem pótolja számodra a színészetet......
Ezért én csak azt tudnám javasolni, hogy NE jelentesd meg a színészetről írt könyvedet,(még ha nagy anyagi haszonnal kecsegtet is!)mert akkor ez a világ végképp kizár magából, mert ki szereti ha leleplezik? Egy sor embert majd sértetté teszel és ezzel változatlanul nem lesz jobb Neked sem.
Úgy gondolom, ha a sors ezzel a képességgel megáldott /márpedig megáldott!/akkor gondoskodik arról is, hogy továbbra is színész legyél. Ez után az út után erkölcsileg is megtisztulva szerintem újra a rivalda fényben fogsz állni.
Az életben ugyanis legfontosabb az ERKÖLCS...ha erről az útról letérünk, jön a rossz....
Ennyi mára " filantrópiáből"....:-)))
Meddig írod a blogod? Ameddig Albertában vagy?
Visszatérve a korábbi gondolataidhoz, szerintem nem tudnád feladni a színészetet, ez valami MÁS megnyilvánulása az embernek...egy olyan különleges képesség, amivel valaki vagy születik vagy nem. Igazán megtanulni nem lehet, belülről kell jönnie. Ismert színésznőnk Papadimitriu Athina szerelme is tönkre ment, mert nem tudott a színpadról lemondani. Lehetsz tehát Te jó erdész vagy vadász,de nem pótolja számodra a színészetet......
Ezért én csak azt tudnám javasolni, hogy NE jelentesd meg a színészetről írt könyvedet,(még ha nagy anyagi haszonnal kecsegtet is!)mert akkor ez a világ végképp kizár magából, mert ki szereti ha leleplezik? Egy sor embert majd sértetté teszel és ezzel változatlanul nem lesz jobb Neked sem.
Úgy gondolom, ha a sors ezzel a képességgel megáldott /márpedig megáldott!/akkor gondoskodik arról is, hogy továbbra is színész legyél. Ez után az út után erkölcsileg is megtisztulva szerintem újra a rivalda fényben fogsz állni.
Az életben ugyanis legfontosabb az ERKÖLCS...ha erről az útról letérünk, jön a rossz....
Ennyi mára " filantrópiáből"....:-)))
párom 2009.10.12. 20:10:14
Emberbarátnak: "ERKÖLCS"...hmmm...
emberbarat 2009.10.12. 21:37:05
Páromnak: értem a hmmm-öt....!
Moose1970 2009.10.12. 23:06:50
Szia Calvero (vagy Laci?)!
Hmmm, nem is tudom, hogyan szólítsalak meg, de olyan jó lenne megszólítani, mert olyan régen beszéltünk már....
Szóval néhány napja közös ismerősünktől, Dénestől hallottam, hogy merre keveredtél. Miután rád "akadtam", nekiláttam végigolvasni a bejegyzéseket, és olvasás közben sokszor úgy éreztem, mintha mesélnél nekem, nekünk, nem pedig az ékezetek hiányától küszködve egy laptopba pötyögnéd a gondolataid.
Irigyellek... legfőképp azért, hogy bele mertél vágni egy ilyen "kalandba". Jó ideje elhatároztam, hogy 40 éves koromig eljutok az "amerikai tajgavidékre" (akár vadászni,kirándulni, fényképezni, vagy akár fát vágni) de ez mostanában úgy tűnik nem fog összejönni. Már kezdett frusztrálni ez a gondolat, amikor azt hallom, majd olvasom, hogy Te helyettem megtetted amire én is vágyom... és ez erőt ad ... este amikor lefekszem van miről álmodozni, és van remény, hogy mégis...
Na jó nem áradozok/álmodozok, majd erről beszélgetünk, ha egyszer hazaértél!
Addig is gratulálok a medvéhez, coyote-hoz és főleg a FARKAShoz!
Baráti üdvüzlettel:Gábor
Hmmm, nem is tudom, hogyan szólítsalak meg, de olyan jó lenne megszólítani, mert olyan régen beszéltünk már....
Szóval néhány napja közös ismerősünktől, Dénestől hallottam, hogy merre keveredtél. Miután rád "akadtam", nekiláttam végigolvasni a bejegyzéseket, és olvasás közben sokszor úgy éreztem, mintha mesélnél nekem, nekünk, nem pedig az ékezetek hiányától küszködve egy laptopba pötyögnéd a gondolataid.
Irigyellek... legfőképp azért, hogy bele mertél vágni egy ilyen "kalandba". Jó ideje elhatároztam, hogy 40 éves koromig eljutok az "amerikai tajgavidékre" (akár vadászni,kirándulni, fényképezni, vagy akár fát vágni) de ez mostanában úgy tűnik nem fog összejönni. Már kezdett frusztrálni ez a gondolat, amikor azt hallom, majd olvasom, hogy Te helyettem megtetted amire én is vágyom... és ez erőt ad ... este amikor lefekszem van miről álmodozni, és van remény, hogy mégis...
Na jó nem áradozok/álmodozok, majd erről beszélgetünk, ha egyszer hazaértél!
Addig is gratulálok a medvéhez, coyote-hoz és főleg a FARKAShoz!
Baráti üdvüzlettel:Gábor
