Riportok a kanadai vadonból

AZ  EMBER mindig jobbat akar, de mint Moliere Don Juan-jában a Kővendég – megjön hozzá a rossz. És akkor az ember foggal-körömmel ragaszkodik a rosszhoz, mert retteg a még rosszabbtól. nfl

BESZÉLGETÉS   A   KOPORSÓSSAL. Hogyan kerültem oda és mi célból? Ha kitérnék erre, akkor az már novella volna, és az Élet és Irodalomnak küldeném, s nem itt posztolnám el. Amikor beléptem a műhelyébe, már késő nyári délután volt, a falon ventilátor forgott, lapjai közt behasított a poros fény.…

FOGADÓÓRA  EGY  POLGÁRMESTERNÉL. Nem mondok várost, mert nem a polgármesterről szól az alábbi pár szó. Hanem a titkárnőjéről. A mosolya hideg és leereszkedő volt, mint általában azoké, akik elhiszik, hogy a gazdájuk rangja az ő vérüket is kékre festi. Épp csak felnézett a laptopjából, olyan…

KIMUTATNI  ÉRZÉSEINKET, nekünk, férfiaknak, nem oly könnyű. Vannak persze férfiak, akinek ez semmiség, de az a típus, amibe magam is tartozom, soha nem mondja, hogy: kedvesem, válasszunk magunknak csillagot. Mert a tesztoszteron nem táplálja a költészet tüzét. Lehetünk mi költőiek a papír vagy a…

KISS  TIBIT néztem az éjjel az ArcKép című műsorban a netről, s még hajnalban is itt keringtek a mondatai. Még sötét volt, feküdtem az ágyban, és a kakaskukorékolásokból megpróbáltam kitalálni, hány óra lehet. Végül kénytelen voltam a valósághoz folyamodni. Odatapogattam az éjjeliszekrényhez, és…

AFRIKAI  EMLÉK (meg ami nem az). Már feküdt Tibor bivalybikája. Lou ki is zsigerelte, és mindhárman egy ernyőakácia hűvösében vártuk, hogy a Kefaz nevű vadászunk elmenjen a kocsiért. Először csak magasan kezdtek körözni a keselyűk. Egyre szűkebb rádiuszban forogtak hangtalanul, aztán egymás után…