E G Y P E R C E S (az Örkény Színháznak ajánlva). – Nincs elég tűz bennetek! Ez Rostand! Ez nem valami unalmas Csehov! Ide tűz kell és szenvedély! Tüzet akarok! Tüzet és szenvedélyt! – A rendező ezt olyan erővel ordította fel a színpadra, hogy a hanghullámok megmozgatták a díszleteken lerakódott évtizedes üledéket, és ezüstszínű por lebegett a reflektorok előtt. A próba már percek óta állt, a színészek tétován néztek egymásra. Aztán elkezdték újra a jelenetet, még kedvetlenebbül: mint az alultáplált atléták, úgy lézengtek a deszkákon. Most újra felcsattant a rendező hangja: – Ez szar, semmi tűz!
A nyugdíj előtt álló kistermetű színész érezte, hogy az ismételten felcsattanó hangtól alig kap levegőt, egyre csak kalapál a szíve, liftezik a gyomra, ami egyszerre okoz émelygést, izgalmat és félelmet. Aztán egyszerre megindult a vizelete, visszatarthatatlanul. A beálló hirtelen csöndben hallani lehetett a halk csobogást. Mindenki a kistermetű színész felé fordult, akinek élére vasalt nadrágszárán lassan csorgott ki a vizelet. Senki nem szólt, hisz tudták: régóta prosztatás, és a hirtelen zajoktól különben is hajlamos összepisálni magát.
Aztán másnap ez a kistermetű színész vett két liter benzint, az egyik flakont az egyik öblös zsebébe rejtette, a másikat a másikba, és amikor felcsattant a rendező hangja, hogy „ez szar, tüzet akarok!”, kinyitotta a flakonokat, és a benzin lassan lefolyt a nadrágszárán a színpadra. A kollégák szánakozva pillantottak rá; mindenki azt gondolta, hogy ismét a vizelet. De ekkor a kistermetű színész elővette a Zippo öngyújtóját, felkattintotta, és a benzinfoltra dobta.
Amikor másnap a porrá égett színházépület alól a katasztrófavédelem kiásta az elszenesedett tetemeket, a rendező hulláját a poroltó közelében találták meg. Az egyik túlélő szerint pokolian lángolt a teste, és úgy visított, mint a malac; nem lehetett érteni, hogy mit ordít, de a szavahihető tanú vallomása szerint nem a tűz hevességét hiányolta. nfl
