Riportok a kanadai vadonból

Népiesch-urbánus kérdés, avagy KIEGÉSZÍTÉS a hétfői jegyzetem azon részéhez, amikor annak a fővárosi írócskának szóltam be, aki azt írta: „szidtam, mint a bokrot.” És magam tettem hozzá, hogy ő, lévén városi, kevéssé ismeri a bokrokat, jobban az aszfaltot, másképp tudná, hogy a bokrok elég makacsok,…

HACKTION  ÚJRATÖLTVE. A filmjeink a múltban és a jelenben is nemzetközi sikert aratnak, de a tévéműsorainkat és –filmjeinket nehéz ezekkel versenyeztetni, legyen az egy egyszerű, lólábú időjárás-jelentő csaj ügyetlen makogása, aki minden jelentését azzal kezdi, hogy „a napsütésé lesz a főszerep”…

GAVRILO  PRINCIPNEK  IGAZA  VOLT. Szívesen kezdeném azzal, hogy az anyai nagyapám MAGYARKÉNT a boszniai Bjelinán született 1887-ben, és az első világháborúban a Monarchia katonájaként Tarvizionál harcolt (eszerint össze is futhatott az ott szanitéckedő Hemingway-el), és ő elég közelről látta az…

EGY  ÍRÓVAL  készült interjú jár most is a fejemben, amit a Story 4-en láttam. A művészek többsége hízelkedő, ide nyal, oda nyal, de ez a pasas vidékies nyíltsággal beszélt, kiadva magát, nem csak könyvekben. Kiadta a gyengéit: hogy diszlexiában szenvedő fiatalként is sikerült bekerülnie az irodalmi…