Riportok a kanadai vadonból

AZ  ÖRDÖG alapjában véve egy rokonszenves fiatalember volt, mosolygott, mint én, Lucifer szerepében, Az ember tragédiájában; a mosolyom abból az emberismereti tapasztalatból formálódott, hogy a Rossz, igyekszik fölvenni a Jó álarcát, valamint a csábítás ördöge mindig mosolyog. Ő is mosolygott, és pincérnek volt öltözve, de hát a pincérek is gyakran mosolyognak, legalábbis külföldön. Fehér ingben és fekete nadrágban állt mellettem, de a nadrágzsebéből kilógott a kendő, ami mégis némi trehányságot jelentett. „Az itallapot kérem!”, utasítottam, „Máris”, mondta udvarias hangon az ördög, és hosszú itallapot nyomott a kezembe, miközben arról beszélt, hogy a lap élén látható 2000es aszú az év100ad bora volt, a konyak a dél-franciaországi erdőkből hozatott tölgyfa hordókban érlelődött 120 esztendeig, a pezsgőjüket a csantavéri születésű Törley József személyesen hozta Champange környékéről, és ajándékba adott belőle 120 hektóval a földijének, a szintén csantavéri születésű Hernyák Lacinak, aki Etyek környékén érlelte 120 évig. „És ezek közül melyiket ajánlja?” kérdeztem sürgetve, mert már nagyon ihatnom kellett, és akkor az ördög udvarias bocsánatkéréssel kivette kezemből a gótikus betűkkel nyomtatott itallapot, és a ceruzájával villámgyorsan kihúzta a lapon szereplő összes italt. Csak az maradt meg, felül: ITALLAP. „Akkor mi a picsáért hiteget engem, hogy ez van meg az, amikor semmi sincs!” és már nyúltam a táskámba, hogy Allah akhbar felkiáltással elvágjam a torkát- - - De ekkor felébredtem. S most itt ülök a hajnalodó ablaknál, s leírtam ezt. nfl