MOST, HOGY MÁR BIZTOSAN megyek december 19.-én Szabadkára, a rockopera 35. évfordulójának megünneplésére – bár még mindig nem tudom, mennyire a színház szervezi, gyanítom, hogy inkábba Lengyel Gábor, a zeneszerző áll a dolog mögött –, előszedtem az akkori naplómat. Abban az időszakomban még rendszeresen vezettem naplót (nem azt ai internetes naplót, mit most olvasol, amit mindenki olvashat, és ami függőséget okoz azoknál, akik belekezdenek). Egyszerűbben mondom: kezembe vettem a naplóm 1981-es évfolyamát. Ezt olvasom benne:
November 2. Tegnap bemutattuk A zöldhajú lány című rockoperát. Iszonytató siker. Fehér lovon zúztam be a színpadra, a lovon énekeltem, wow: iszonytató siker! Hetekre előre eladták a jegyeket, és a genetikai örökítőm is igen népszerű lett.(Fölnézek a naplóból: milyen választékos a fiatalkori énem, hogy nem gecinek nevezi a gecit! Olvassuk tovább!) Minden előadás után több lány vár rám a kijáratnál, és mind gyereket akar tőlem, mert állítólag – így mondta az egyik értelmiségi-gyanús csaj –, hogy belőlem jó feromon érződnek. Elvittem az albérletembe, aztán jól megvoltunk egymással, egész éjszaka. Volt hogy kettőt, hármat vittem egyszerre. Adtam nekik a feromonjaimból. De humanitárius megfontolásból végül mindig ügyelek rá, hogy ne csináljak nekik gyereket.
Leteszem a naplót és elgondolkozva nézem a plafont. És azt mondom magamban: Kóhn, te dicsekszel. Ezt mondanám, ha nem tudnám, hogy ezt annak idején nem a nyilvánosságnak szántam, tehát most tulajdonképpen árulást követek el a 35 évvel ezelőtti önmagammal szemben, hogy kiadom magam. (Ahogy már két éve folyton kiadom magam ezen a fórumon, több kárt okozva magamnak, mint korábban az alkohol. A bejegyzéseim miatt kétszer veszítettem el az állásomat, először, amikor megírtam, hogy nem elegáns Oberfranktól, hogy amint igazgató lett, rögtön a feleségének adott rendezést, aki pedig alkalmatlan volt a feladatra. Másodszor, amikor szóvá tettem, hogy szabózsolt, emeszempésből lett fideszes államtitkár nem csak színváltó, de korrupt is, és ha az elmúlt napok híradásait figyeltük, láthattuk, hogy eljárás indult a hatvani tanösvényben elsíbolt szabozsoltos milliók miatt, amit majd úgyis elsimítanak, hiszen rendőrség és ügyészség minden korban az aktuális hatalomhoz man bekötve.) De vissza a mai téma „tanösvényéhez”: olvassuk el Csáth Géza naplóját, ahhoz képest, ami naplómban van: bibliai eufémizmus. Annak idején folyamatosan kényszer éreztem a férfiasságom bizonyítására; sokan vagyunk ilyen későn érő típusok. Én pl. most, hatvani lakosként, hatvanévesen érzem magam csak érettnek Hamlet eljátszására, de hát ki osztana egy hatvanéves pasira Hamletet? Legfeljebb Zsótér, de ő már évek óta nem alkotótársam. Elolvasom még egyszer a naplóm utolsó mondatát a gyerekcsinálásról. Hogy ez már akkor sem sikerült, mármint nemcsinálni, bizonyítja: egyik előadás után egy zongorista lánynál mégis beakadt a dolog, s lett belőle egy fiúgyerek, János, aki ma Horvátországban él. Két évvel később a házasságomból is született egy szép lányom, Lilla, majd a kilencvenes években Nyíregyházán még egy fiú, Marci, amúgy balkézről, hogy légül Lea zárja a sort. Mégis lehet valami, abban a 35 évvel ezelőtti mondatban, amit a lányok mondtak a feromonokról. nfl
