már sokat meséltem neked Barátom, nem is akarom ismételten felmelegíteni a régi legendás cselekedeteit. Csak most, ahogy a magyar vízilabda válogatott vízre szállása előtt megszólalt a himnusz, kibuggyantak a könnyeim. És emlékszem, legendás nagyapámra, aki iszonyú kemény ember volt, soha nem sírt, még halálesetekkor sem (halva született egy fia). Csak akkor sírt, amikor meghallotta a himnuszt. ((Az Elfújta a szél, és más mézes-taknyos giccsekre kénytelen volt elvinni és pesztrálni a hajadon lányát, anyámat, és anyám szégyellte magát, mert amikor mindenki sírt a mézes-taknyos történeten, akkor a nagyapám hangosan nevetett. Jó ízlése volt (nem pedig fordítva volt bekötve, vagy provokálni akart, ahogy unokája tette volna, adott helyzetben)). Szóval, a magyar himnusz hallatán mindig sírt. Nem tudhatjuk, mi zajlott benne olyankor. Azt igen, hogy két veszetett háborúban magyar ügyért harcolt, túlélte, de sok bajtársát látta elesni. (Emlékszem, mindig úgy mondta, „elpusztulni”.) Isonzónál az Elsőben, keleti fronton Másodikban; közben tiszt Pesten, rendőrfőnök Tornyoson; vitézi rang, számos kitüntetés elásva a kertben; M 48-assal, egy golyóval lőtte a nyulat futtában, idős korában a becsületébe gázoltak, ezért megszurkálta az illetőt a csantavéri kisbicskájával… csak néhány emlékeztető hajdani legendás tetteiből.
Halála napját (84 éves korában) a rá jellemző bizarrsággal „választotta”: 1. A tizennegyedik születésnapomon távozott el. 2. Aznap volt az általános iskolai ballagásom, utána nagy buli, amikor meg akartam mondani Simon Valinak, hogy szerelmes vagyok bele, s hogy „járjunk”… de a haláleset miatt ez nem történhetett meg… mire pedig megtörténhetett volna, már nem volt aktuális.
Igen, ma könnyeztem a himnusz hallatán. Eddig nem volt ez gyakori. Úgy látszik, nagyapám genetikai vérvonala most érik be, s rajzolódik ki viselkedésemben, mint Fekete István Vuk című regényében a kis rókának mondja Karak: „Nagyapád vére csordogál benned.”
Barátom, lehet, hogy most egy-két napig nem írok neked, mert a Napszél című regényem befejése felé tartok, és nem akarom széttördelni a napomat a városba jövetel miatt (a lakáson nincs internet).
C.
