Riportok a kanadai vadonból

Reggelrekelve Solti úr készített egy remek szalonnás rántottát, utána puhatolóznikezdett, hogy volna-e kedvem szétnézni a mocsarakon, esetleg lőhetnénk isvalamit, jó elefántbikák vannak bent a mocsárban, némelyik negyven font agyarathordoz a fejében, és ha akarnék elefántot…

-- A szokásosat kérem, gróf úr. Két deci száraz vörösbor három deci vízzel, fél literes söröskorsóban. -- Először is megkérem önt, hogy a továbbiakban ne grófurazzon. Szólítson Györgynek. Előre mondom, ha Gyurit mond, itt hagyom! Gyuri az a kocsisunk volt Kolozsvárott.…

  Most már valóban befejeztem a regényt. Már nem nyúlok hozzá, de még érni hagyom az „asztalfiókban”. (Kis Anna költő barátom mondta régen, hogy ha befejez egy verset, beteszi a fiókba, egy hónapig felé sem néz, aztán egy hónap elteltével óvatosan kinyitja a fiókot,…

Amikor az életem céltalanná vált, és semmit és senki nem szerettem többé, akkor vágtam egy náddarabokat, és sípot készítettem belőle. Emberrel nem beszéltem, csak ültem mindenféle lehetetlen helyen, árokparton, erdőszélen, és fújtam a sípomat, mint egy mitikus Pán, vagy…