Riportok a kanadai vadonból

Már sokszor eldöntöttem, hogy elengedem a művemet, befejezettnek tekintem, nem nyúlok hozzá többé, élje a saját életét, a „könyvek sorsát”, mert a régi mondás szerint minden könyvnek sorsa van. De nehéz elengednem, nehéz lezártnak tekintenem. Úgy vagyok vele, mint kinek…

Napok óta csehovi rosszkedv ül rajtam. Amilyen életundort csak a nagy orosz realisták tudtak megírni; ahogy Tolsztoj fogalmazza meg Anna Karenina érzését, amikor a nagyfülű, nagyfejű, undorító férje kezet csókol neki, s miközben ő elindul a szeretője, Vronszkij felé, s még a…

Délután, amint elővette a puskát, lerohanta őt a labrador, majdnem fellökte: azt hitte, ő is vadászni mehet. Megveregette a kutya nyakát, aki nyüszítve forgolódott Élő körül, s hol a kezét nyalta, hol a csizmáját, fegyverét. A kocsiba is be akart szállni, de Élő a homlokánál…

Öt éve létesült anyám háza mellett tekepálya, étterem, éjszakai bár. Tavaly kertvendéglő, idén játszótér, fürdőmedence. Öt év alatt megszoktuk a tekecsattogást, utána a tánczenét (nem archaizálok, tényleg cz-vel kell írni, annyira cziki zenék szólnak odaát.) Idén már…

„Kezdetben vala ez a kiáltás, s a sötét vizek fölött a reménytelenség és harag…

Az ördög alapjában véve egy rokonszenves fiatalember volt. Pincérnek volt öltözve, fehér ingben, vörös kabátban, fekete nadrágban; a nadrágzsebéből kilógott az asztalkendő. Nem egész önzetlen érdeklődéssel hallgattam a szavait. Azokra a sivatagban böjtölő remetékre…