Ma reggel a tévécsatornák hullámain szörfözgettem, és eddigi szokásomnak megfelelően csak átsiklottam a Nota TV csatornáján (ők nem ismerik az ékezetet)... aztán visszaléptem, és meghallgattam AZT a bizonyos a nótát. Gyermekkoromban, meg később is, amikor lakodalomban voltam, sokszor hallottam ezt a refrént "amerre én járok, bámul a világ, irigylik a sok pénzt, amit költök rád..." s mindig nagyon belegondoltam a szövegébe, ma pedig az elemzés szintjéig mélyültem el benne. De erről jegyzetem végén.
Előtte még elmesélném Barátom, ha nem unnád, hogy a nyolcvanas évek derekán én is elutazgattam darabig az akkori sikerműfaj, a lakodalmas "rock" farvizén. Jelesül még bakelitlemezt adtunk ki ebben a műfajban feleségemmel. (Ő ismerte a kottát, én a szövegeket írtam... ahogy már meséltem neked egyszer, ez olyan volt, mint mikor ez egyszeri ember elmegy az orvoshoz, és azt mondja: doktor úr, a feleségemnek fehérfolyása van, nekem cukrom, vállalhatunk-e gyereket? Mire az orvos: azt nem tudom, de javallom, készítsenek inkább habcsók süteményt.) Szóval lemezt adtunk ki Valival, melynek műfaját és stílusát én találtam ki - a hortobágyi csikós- és gulyásdalok mintájára lakodalmas western-dalokat, cowboy nótákat, egyszóval lakodalmas countryt írtunk...- és akkorát buktunk vele, mint ide Lacháza... rosszat mondtam, az túl közel van... mint ide Csíkszereda.
De közben kapcsolatban voltam az akkori, e műfajbéli "sztárzenekarokkal", pl. a 3+2-vel, akinek egyik tagjával már kamaszkorom óta barátok voltunk. Helmuth Spörrnek hívják, és egy német háborúsbűnös fiaként Argentínában született, tizenéves korában jött Jugoszláviába, és Bácstopolyán lakott, ahol én is laktam akkortájt. Helmuth nagyszerű blues-zenész volt, csakis a pénz miatt váltott át a lakodalmas zenélésre, miként én is, aki előtte szintén valódi rockot játszottam első együttesemmel. De utána, mivel meg akartam gazdagodni, eladtam a lelkem Mammon ördögének. Meg is kaptam a büntetésem érte: minden pénzem ráment a stúdió kibérlésére (egy óra bérleti díj akkoriban 50 német márka volt.) És legatyásodva, pénztelenül ajándékoztam el barátaimnak minden munkánk végtermékét, a lemezpéldányokat, és emlékszem, mindig mentegetőztem közben, és lesütött szemmel azt dadogtam: ne haragudjatok, csakis pénzt akartam belőle szerezni, de nem sikerült.
No, visszatérve a ma hallott dalra: elgondolkodtam a szövegén, s most elemzésemet megosztom veled Barátom.
Miről is szól tehát eme örökbecsű szerzemény.
" Ha énnékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre." (OK, ez rendben van, akinek sok a pénze, és nem fél a repüléstől, üljön fel.) "Úgy elszállok, mint a fecske, odafent a levegőbe' " ( Eme állítás is igaz, a fecske valóban tud szállni, bár a repülőgéppel szembeni versenyt valószínűleg elbukná... de nézzük tovább, mert most jön a java.) "Amerre én járok, bámul a világ..." (Hu 'sszameg, te aztán nem küzdesz kisebbségi komplexusokkal... téged bámul a világ, mi?... mert sok pénzed van... De nincs ám vége itt, mert:) "Irigylik a sok pénzt, amit költök rád..." (Hát nagy paraszt vagy, te dalszerző, mert ha én lennék az a nő, akinek ezt énekled, rögtön visszadnám a jeggyűrűt, azzal a magyarázattal: kösz, ne költs rám többet, s főleg ne énekelj erről! ... És a strófa végén jön a csattanó:) "Én a sok pénzt nem sajnálom, csak te légy a kicsi párom." (Tehát ez a tahó azt danójja, hogy ő bizony nem sajnájja a sok pénzt... de ennek egy feltétele van, ha a pénzéért cserébe "ő" lesz a kicsi párja. Kilóra meg akarja venni hát. Mind egy kurvát.)
Ezt a nótát sokszor hallottam lakodalmakkor, és nem értettem, hogy a szederjes arcú parasztcsaj, akinek ez a nóta szólt, sosem kérte ki magának, nem borította rá az asztalt, sőt gyakorta vele énekelt.
Ezt sosem értettem meg.
Calvero
