Riportok a kanadai vadonból

Ma elutazom Hatvanba. Holnap munkába állok. Olyan medencébe ugrok fejest, melynek nem látható a felszíne, és nem tudni, van-e egyáltalán benne víz. Kamasz koromban többször belógtunk a haverokkal éjszaka a strandra, és élveztük, hogy egyedül birtokolhatjuk a medencét. Aztán…

Az a táj, az Orjen hegység olyan volt, mint egy kelet-német indiánfilm forgatási helyszíne: szétszórt mészkősziklákkal borított fennsík, szegényes kőházakkal, tetejükön palakő; kecske- és juhnyájak vonultak ráérősen, mellettük piszkos és szakadt pásztor, aki kíváncsian…

„ A múlt, amit olyan nehéz volt felidézni, s ami bizonyára mindig változott egy kicsit, ahányszor az eszébe jutott, ez a múlt itt foglyul volt ejtve, le volt gyűrve, oda volt szegezve egy papiroshoz. Történelemmé vált; most már soha többé nem vedlik vissza zűrzavarrá, nem esik…

Ötven év felett fokozatosan kiég az ember agyából az endorfin, a boldogság hormonja. Nézd meg egy idős ember arcát: nincs aznap rosszabb napja, mint előző nap volt, mégis szomorú. Kezdetben az ember nem barátkozik meg ezzel az új érzéssel: itallal próbája az agyát elkábítani…

Néha, az erőltetett szójáték képzésének cinikus szándékával helytelenül írok le szavakat. És sokszor mellé is ütök a billentyűknek, s nem veszem igénybe a hibajavító/jelző programot. Valamint infantilis megvetésből kisbetűvel írom azok nevét, akik kivívták megvetésemet…

Friderikára gondoltam merengve, mert halálosan szerelmes voltam bele. Keményen eldöntöttem, hogy tetszeni akarok neki. Friderika hiánya mindig szomorított, helyesebben megfosztott a vidámságtól. Olyan voltam, mint egy tónak a vize, amelyet magas hegyek vesznek körül, és eltakarják…

Tegnap úgy alakult a napom, hogy folyton a normális/abnormális kérdésével kényszerültem foglalkozni. Először is egy telefonhívás miatt, amin egyszerre röhögtem és bosszankodtam, és azt gondoltam, hogy azok, ott a Szemmelvert kórházban ismét bevezetik az Elektrokonvulzív…