Riportok a kanadai vadonból

Amikor fut az ember, valahova rohan, nem törődik szívével-tüdejével. Ha az ember órákon át fut a nyirkos tájban, és nem akar megérkezni sehová, soha, sehová. És amikor már izzadni kezd, és amikor forróság önti el, elviselhetetlen forróság, izzad az ember, és az izzadságtól…

Regényt írok. Pontosabban: írtam. És – bár pátoszosnak tűnik – tök véletlenül ma, a Magyar Kultúra Napján fejeztem be. Nincs fűtés, mert elromlott a konvektor, de nincs is hideg; segítségemre sietett a globális felmelegedés. Mégis látszik a leheletem, és olyan kesztyűben…

1.Régi közhely: a kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül pedig túl sötét van az olvasáshoz. 2. Boszniai mondat 1993-ból: Egész nap ugat a kurva kutya. De hát nem lőhetem le a kutyát, mint egy embert. 3. Egyszer – nem gonoszságból, csak játszásiból…

jegyzetemben a pináról írtam, szándékom szerint Esterházy posztmodern stílusában, követve a műfaji szabályokat, amit az Egy nő című könyvéből lestem el. És bár a témának (mármint a pinának) ismerője vagyok (már bemutattak minket egymásnak), mégsem tudtam a jegyzetemben…

Ebben az évtizedben volt: 4 szép, 2 szar, 4 kurva szar év. Átlag: 10 szar év. Felség, beszolgáltattam a jobbágyi tizedet.