Riportok a kanadai vadonból

E M B E R H Ú S. Karácsony éjjele volt, az utcákat jártam. Képzeletben kéjgyilkos voltam. Az egyik bárból a Rolling Stones szólt: Streets of Love.  A Hold fölkelt a vékony ködön keresztül, vérnarancsos volt a színe. Szemeim egy építményre tévedtek, amely a park szélén állt,…

A HABLEÁNYBAN még nem volt semmi baj. Nézte Leonórát. Milyen nőcikés azzal a kis fehér köténykével a derekán. Fehér pánt fogta össze a haját. Élő Gábor figyelte, hogy járkál ide-oda a pub asztalai közt. Fekete kötényke fölött fehér bőr, fehéren-feketén: gyönyörű nagy…

NOMÁD  EGYPERCES, NÉPIESEKNEK.  Az öregek ötvenkét évig éltek itt a tanyán, kint a pusztán. Ez meg majdnem itt maradt, mondja a néni, kong a hangja az üres szobában. Leveszi a falról a tavalyi naptárt. Összehajtogatja, elteszi. A rajzszögeket is. Elindulnak a kijárat felé.…

MA  VAN  JÓKAI  HALÁLÁNAL  112. ÉVFORDULÓJA. Pápán egy osztályba jár valami Petroviccsal, aki később Petőfinek nevezi át magát, ’48 március idusán az ipszilont i-re cseréli, Móricból Mórra vált (Petőfi Marcinak hívja), felségül veszi a nála 8 évvel idősebb…

MÁNDY  IVÁN:  „Sötét szárnyát kiterjeszti az elnyomás. A baj meghúzódik alatta. Szerényen, észrevétlenül. Vár. Majd csak akad valami munka. Csak résen kell lenni. Türelem! Türelem! A baj előreveti árnyékát. Nincs árnyéka. Ő maga az árnyék.”