Riportok a kanadai vadonból

Ágyból néztem a tévé reggeli műsorát. A kávé ott gőzölgött az éjjeli lámpa mellett, minden kezemre állt, ott volt a kor vívmánya, a távkapcsoló, lapozgattam a csatornákat, szörföztem a hullámokon. Korszerű voltam és lusta. Az egyik csatornán színészek beszélgettek a…

  Isten, megbocsátok neked! Megbocsátom, hogy olyannak teremtettél, amilyen lettem. Megbocsátom, hogy nem teremtettél zseninek, csak tehetségesnek. Hogy hajlamosítottál a szenvedélybetegségekre, de adtál hozzá ellentételezésképpen  némi akaraterőt. Cserébe Te is…

  Ahhoz, hogy midezeket elmondhassam neked Barátom, sőt, el kell mondanom, valami gátszakadásnak kell bekövetkezni bennem. A magamban tartott “titkok”, vagyis azok a közölhetetlennek vélt lelki események (melyekből ha sok van, kérgessé teszik az embert), gombnyomásra oldódnak…

  “De jól és micsoda közvetlenséggel írnak, ha megpróbálkoznak vele, azok az emberek, akik nem írók!” Paul Léatutaud Ezt az aforizmát, amit epésnek is mondhatnánk, a fent megnevezett francia esszéíró hirdette. Mondását – gondolom – korántsem a hiú műkedvelés…

Ma hajnalban a tegnapelőtti témámat böfögtem fel, és azon kérőztem. Inkvizíció. Miféle ördögi gonoszság irányította korának vallási vezetőit, hogy Giordano Bruno testét elégessék Róma főterén, aki a katolikus egyház főpapja, a teológia doktora volt. Szakmai…

  Először is a tegnapi jegyzetemhez kapcsolódom, mégpedig annak is a Magda Marinko részéhez. Miután első szerbiai börtönbüntéséből feltételesen elengedték, hogy Arkan szabadcsapatában bosnyákokat öljön, és vége lett a háborúnak, Magda Szabadkára költözött. Ott több…